Kritika a könyvről

http://olvasonaplo.blogter.hu/?post_id=55714

Az írónő előszerettel építkezik saját életének epizódjaiból, szereplőiből. Ennek legszemélyesebb példája Jablonczay Lenke, Szabó Magda édesanyja, aki a történet főhőse. Nem is annyira regény a könyv, bár a történet meglehetősen regénybe illő.
Az írónő levelek, naplók, rokonok elbeszélései alapján rekonstruálja anyja életét.
Jablonczay Lenke annyi minden szeretett volna lenni, de a körülmények, a sorsa úgy hozta, hogy le kellett mondania a terveiről, álmairól. Kiváló képet kapunk a XIX második feléről és a XX század első két évtizedéről, a vidéki életmódról, a dzsentrikről s a korabeli nők sorsáról.
A mű nehezen indul, rengeteg név és esemény zúdul az olvasóra, de hamarosan kitisztul a kép, s a környezet és a távoli múlt bemutatása után színre lépnek a főszereplőnő életét meghatározó szereplők, szülők, nagyszülők, rokonok az ő küzdelmeikből, helyes és helytelen döntéseik eredményeképpen alakul Jablonczay Lenke jelleme.
A lineáris történetet meg-megszakítja a Szabó Magdára annyira jellemző ugrás időben, térben, helyzetben és az, hogy egy teljesen másik idősíkon kapunk valamennyire magyarázatott mondjuk egy 1889-es eseményre.